Szakmai hírek

Stayin' Alive - Ön tudja, mit kell tenni vészhelyzetben?

„Az egészségügy időnként egyeseknek, a népegészségügy pedig mindig, mindenkinek létkérdése”

(C. Everett Koop)

 

Balesetmegelőzés, elsősegélynyújtás

A balesetek megelőzése azon népegészségügyi feladatok tipikus példája, mely az egészségi állapot javítása érdekében alapvetően nem egészségügyi tevékenységet jelent. Jó példa erre a gyermekülés vagy a bukósisak használata. A bukósisak de facto nem előzi meg a gyermekek balesetét, azonban jelentősen mérsékelni tudja a bekövetkező sérülés súlyosságát. (Ádány, 2012)

Hazai kutatások (Bánfai és mtsai, 2014; Juhász és Göböly, 2013) is rávilágítottak, hogy a bölcsődés és óvodás korú gyermekek közel háromnegyede szenvedett már el kisebb-nagyobb sérülést korábban, leggyakrabban az otthonában. A szülők túlnyomó többsége vett már részt élete során elsősegély-oktatásban (általában a jogosítvány megszerzésekor), azonban közel felük nem gondolta, hogy tisztában lenne a területhez kapcsolódó legalapvetőbb ismeretekkel. Egy ingyenes elsősegély-tanfolyamon a szülők közel 90%-a venne részt szívesen, és nagyrészük a gyermekek számára is szükségesnek tartaná az ilyen jellegű oktatást. Nem lehet tehát elég korán kezdeni, és élethosszig kell gyakorolni.

Az elsősegélynyújtás fogásainak megtanítása a fejlett nyugat-európai államokban már nemcsak a szakemberek számára fontos, hanem a laikus emberek képzésében is jelentős szerepet kap. Kisgyermekkortól (3-6 éves kortól) az óvodai játékos nevelés része, mely együtt jár a segítő, segítségnyújtó attitűd kialakításával. Ennek azért van jelentősége, mert a balesetek vagy a hirtelen, krízisként megélt egészségkárosodások első szemtanúira (családtagok, barátok, ismerősök, kollégák) nehezedik az a felelősség, hogy tudásukhoz mérten próbáljanak segíteni a bajbajutotton. A megfelelő szintű laikus segítségnyújtáshoz elengedhetetlen az elsősegélynyújtás alapvető elveinek ismerete, amit folyamatosan illik szinten tartani.

Oktatás mindenkinek

A Nemzeti Csecsemő- és Gyermekegészségügyi Program keretében 2009-ben készült el a Nemzeti Gyermek- és Ifjúságbiztonsági Akcióterv, mely a 0–24 éves korosztály baleseteinek eredményesebb megelőzését célozza. Tízéves időtartamra (2010–2019) fogalmaz meg célokat, valamint meghatározza az első 3 év konkrét feladatait is. Egyik legfontosabb törekvése, hogy az adott korcsoportban a baleseti halálozást 10 év alatt 30%-kal csökkentse, és ezzel a magyar mutató megközelítse a legfejlettebb európai országok jelenlegi átlagát.

A balesetek csökkentése mellett tehát fontos:

  1. Az ott tanuló diákok ilyen irányú készségeinek javítása, oly módon, hogy az a nevelési-oktatási tevékenységbe integráltan történjen meg. (Ez irányba történtek már lépések, hiszen a 2012-ben kidolgozásra került Nemzeti alaptanterv Életvitel és gyakorlat fejezetében is hangsúlyos szerepet kap a sérülés-megelőzés. Életkorhoz kötötten tartalmazza a biztonságra nevelés elemeit, kiemelten kezeli a háztartási és közlekedési balesetek megelőzését, a veszélyfelismerést és az elsősegélynyújtást is.);
  2. Az oktatási intézményekben dolgozók (pedagógusok, technikai dolgozók) sérülés-, baleset-megelőzési és elsősegély-nyújtási ismereteinek és készségeinek szervezett és folyamatos szinten tartása, javítása;
  3. Az intézmények ellátottságának javítása, hiszen a Gyermekbiztonsági jelentés szerint az intézmények 7%-ban nem volt elsősegélynyújtó felszerelés, illetve annak tartalma, elérhetősége nem felelt meg az előírásoknak.

Az újraélesztésről – I can do it

Az utóbbi időben a tapasztalatok alapján kialakított elsősegély-tudásbázis egyre komolyabb tudományos megalapozottságot (evidence-based) szerzett. Ma már evidenciának mondható, hogy a korán elkezdett beavatkozás csökkenti a halálozások számát, javítja a túlélés minőségét, idejét (Herlitz, 2002).

Az alapfokú újraélesztés oktatása már a felső tagozatosok számára is reális cél lehet. A BLS (Basic Life Support) kifejezés az alapszintű, illetve eszköz nélküli újraélesztésre utal, melynek célja a légzés és a keringés biztosítása, amíg a terápia elkezdéséhez szükséges eszközök, illetve a szaksegítség (mentők) a helyszínre nem érkezik. A klinikai halál észlelésétől (keringés- és légzésleállás) 4 perc áll rendelkezésre, hogy megkezdjük az újraélesztést.

"A megfelelő szintű laikus segítségnyújtáshoz elengedhetetlen az elsősegélynyújtás alapvető elveinek ismerete, amit folyamatosan illik szinten tartani."

 

Annak ellenére, hogy a medicinális megalapozottságú elméleti ismeretek az elsősegély művelésében és átadásában nagyobb szerepet játszanak, mégis ez a tevékenység egy alapvetően gyakorlati képességet és készségét igénylő cselekedet kell, hogy maradjon. A valós helyzeteket megközelítő gyakorlás nemcsak motiválólag hat a tanulóra, hanem a várható iskolai, utcai, más hétköznapi körülményeket lejátszva segít a hatékonyabb tanulásban. A pedagógus szerepe a képessé tevés, azaz az „I can do it” attitűd kialakításában is jelentős. A feladatok ilyen módon való ismétlése folyamatos figyelmet, aktivitást kíván a résztvevőktől is.

Az információrobbanás az elsősegély oktatását sem hagyta érintetlenül. A képzés során újdonságként alkalmazhatóak a blended módszerek, úgymint szimulációk, mobil alkalmazások, amelyek vészhelyzet esetén step-by-step (lépésről-lépésre) megoldást kínálnak a nem professzionális segítőnek is. Gyakorlati bemutatók, anatómiai AR (augmented reality), szerepmodellezés, e-tudástár – ezen módszerekkel is alá kívánjuk támasztani a BYOD eszközök alkalmazásának fontosságát a képzéseken. De olyan egyszerű módszerekkel is segíthetjük a tudás rögzítését, mint a Bee Gees zenekar Stayin’ alive című számának lejátszása a mellkasnyomás (kompresszió) ritmusának gyakoroltatásához (100 mellkasnyomás/perc).

A gyakorlatorientált/duális képzés előnyös a hallgatóknak, mert modern, gyakorlati ismereteket szerezhetnek, beleláthatnak a válsághelyzetek működésébe. Valódi problémákkal és megoldásokkal találkozhatnak (megújult kompetenciatérkép), így olyan tapasztalatokra tehetnek szert, amelyek kiváló lehetőségeket biztosítanak majd akár a pályaválasztás során, de a mindennapi életben is.

Az egészség – mint erőforrás, cél és érték – megőrzése, fejlesztése csak interszektoriális és interprofesszionális együttműködéssel lehetséges. A társadalmi felelősségvállalásunk (Corporate social responsibility, CSR) alapvető célja, hogy össztársadalmi életszínvonal-javulást eredményezzen. A digitális technika megkönnyíti a boldogulást, de nem helyettesíti az emberi kreativitást, az emberi kapcsolatrendszert, a kommunikáció szükségességét és az egymásra való odafigyelést.

 

Szerző:

Göböly Ildikó okleveles népegészségügyi egészségfejlesztő, BSc ápoló, szociálpedagógus

 

Hivatkozások:

Göböly, I. (2015): STAYIN’ ALIVE - Ön tudja, mit kell tenni vészhelyzetben? Új Köznevelés, 2015 (1-2):10-11. 

Ádány, R.(2012): Megelőző orvostan és népegészségtan. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest.

Bánfai, B. és mtsai (2014): Óvodáskorú gyermeket nevelő szülők baleset-megelőzési és elsősegély-nyújtási ismeretei. LAM 2014; 24(7):365–371.

Juhász, B., Göböly, I (2013): Gyermekbalesetek, balesetmegelőzés. EKF-TDK dolgozat

Herlitz, J.et al. (2002): Characteristics and outcome among patient suffering from in hospital cardiac arrest in relation the interval between collapse and start of CPR. Resuscitation, 2002 (53):21-27.