Szakmai hírek

Elsősegély - 116 évvel ezelőtti gondolatok mai értelmezése

Elsősegély ajánlások községi elöljáróságoknak és népiskolai tanítóknak

„A világ halad. Az emberi szellem folyton fejlődik és a szellemi fejlődés az emberi tudást nemcsak mélyebbé teszi, nemcsak folyton szaporítja, de egyszersmind az ismeretek terjedését is sietteti. Napról napra fogy azoknak az úgynevezett elvont tudományoknak a száma, a melyeknek ismerete csak az illető tudomány szakemberei, vagy mondjuk tudósai részére van fentartva.” (Oláh, 1899:1)

Korunkban az elsősegélynyújtás fogásainak megtanítása a fejlett nyugat-európai államokban az óvodai játékos nevelés része, mely együtt jár a segítő, segítségnyújtó attitűd kialakításával. Ennek azért van jelentősége, mert a balesetek vagy a hirtelen, krízisként megélt egészségkárosodások első szemtanúira (családtagok, barátok, ismerősök, kollégák) nehezedik az a felelősség, hogy tudásukhoz mérten próbáljanak segíteni a bajbajutotton. A megfelelő szintű laikus segítségnyújtáshoz elengedhetetlen az elsősegélynyújtás alapvető elveinek ismerete, amit folyamatosan illik szinten tartani.

A Családi Iskola igazgatója szerint 1942-ben „a III-IV. osztályos gyermekek már az első segélynyujtás elemeit gyakorolgatják. Az iskola osztályközösségi élete a hetenként egy délutánon megtartott «szeretet-egyesületi» üléseken zajlik le, ahol is a gyermekek az iskolaközösséget szolgáló feladatokat vállalnak. Van rendfelügyelő és virágápoló és van mindig két egészségügyi őr is. Ezeknek a hatáskörébe tartoznak az apró-cseprő balesetek. Télen kevés a dolguk. De annál több ősszel és tavasszal. Ilyenkor a szünetben az iskola kertjében, udvarán futkároznak s a leütött térdeknek, felhorzsolt tenyereknek se szeri, se száma. Ők maguk készítik el a vöröskeresztes szekrényt. Összekalapálják, be is festik fehérre, s óriási vöröskeresztet pingálnak rá. Ebbe rakosgatják bele a kötszereket, jódot, lysoformot. A tanítónő pontosan megbeszéli velük, mi mire való, hogyan kell használni. A kis karcolásokat, horzsolásokat be is tudják kötözni s a síró picikéket azonfelül meg is vigasztalják. Az apró sérülések ellátása kapcsán sor kerül a súlyosabb balesetek megbeszélésére is. A sebesülthordozás különösen népszerű, s hetekig gyakorolgatják egy máson. Komoly falitáblák is készülnek rajzokkal, feliratokkal: 2-2 gyerek közös munkájaként: csonttörés, rándulás, fulladás stb. Moulage-ok is készülnek agyagból: pl. törött tag rögzítése két sín között. Ezek a cselekedtető, játékosan átéltető gyakorlatok többet érnek, mint a száraz, elvont ismeretközlés. Egyben az első lépések a kollektív egészségi közszellem kialakítására” (Beliczáné, 1942)

Annak ellenére, hogy a mai napig medicinális megalapozottságú elméleti ismeretek az elsősegély művelésében és átadásában nagyobb szerepet játszanak, mégis ez a tevékenység egy alapvetően gyakorlati képességet és készségét igénylő cselekedet kell, hogy maradjon. A valós helyzeteket megközelítő gyakorlás nemcsak motiválólag hat a tanulóra, hanem a várható iskolai, utcai, más hétköznapi körülményeket lejátszva segít a hatékonyabb tanulásban. A pedagógus szerepe a képessé tevés, azaz az „I can do it” attitűd kialakításában is jelentős. A feladatok ilyen módon való ismétlése folyamatos figyelmet, aktivitást kíván a résztvevőktől is.

Az információrobbanást az elsősegély oktatását sem hagyta érintetlenül. A képzés során újdonságként alkalmazhatóak a blended módszerek, úgymint szimulációk, mobil alkalmazások, amelyek vészhelyzet esetén step-by-step (lépésről-lépésre) megoldást kínálnak a nem professzionális segítőnek is. Gyakorlati bemutatók, anatómiai AR (augmented reality), szerepmodellezés, e-tudástár ‒ ezen módszerekkel is alá kívánjuk támasztani a BYOD eszközök alkalmazásának fontosságát a képzéseken. A gyakorlatorientált/duális képzés előnyös a hallgatóknak, mert modern, gyakorlati ismereteket szerezhetnek, beleláthatnak a válsághelyzetek működésébe. Valódi problémákkal és megoldásokkal találkozhatnak (megújult kompetenciatérkép), így olyan tapasztalatokra tehetnek szert, amelyek kiváló lehetőségeket biztosítanak majd akár a pályaválasztás során, de a mindennapi életben is.

A segítségnyújtás jogi és erkölcsi meghatározottsága

Az elsősegélynyújtás hazai szabályozása több száz évre tehető. Az elsősegélyre való felkészültség, az elsősegély nyújtása, így annak minősége is szerves része minden nemzet egészségkultúrájának (Bethlen, 2012)

„A humanizmus törvénye parancsolja azt, hogy ha valamelyik embertársunk hirtelen rosszúllét, megbetegülés, vagy valamely baleset következtében oly helyzetbe jutott, hogy magán segíteni nem képes, pedig a segélyre okvetlenül szüksége van, akkor a körülötte lévők, vagy a ki általában közelében van, siessen az ily helyzetbe jutott embertársán segíteni.” „A magyar törvényhozás, midőn a közegészségügy rendezéséről szóló 1876. évi XIV. törvényczikk 39. §-ában akként rendelkezik, hogy a balesetek alkalmával a segítségnyújtás mindenkinek, ki ehhez tettel, vagy tanácscsal járulni képes, kötelességében áll.” (Oláh, 1899:97) Ezen rendelkezéseket a 42. § így egészíti ki: „Mindezek és általában az egészségügy szempontjából fő figyelmet érdemlő szabályok a népiskolákban tanítandók. Arra, hogy az ily oktatás megadatott-e, az egészségügyekben első fokú hatóság felügyelni tartozik.” (Oláh, 1899:98)

Nincs ez másként ma sem, a bajba jutott megsegítése még a laikus szintjén is törvény által előírt állampolgári kötelezettség, melyről az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 7. § (1) bekezdése kimondja, hogy mindenki kötelessége – a tőle elvárható módon – segítséget nyújtani, és a tudomása szerint illetékes egészségügyi szolgáltatót értesíteni, amennyiben sürgős szükség, vagy veszélyeztetettségi állapot fennállását észleli, illetve arról tudomást szerez. Az elvárható segítségnyújtásra való rendelkezés így szó 166. § (1) „Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghal, és életét a segítségnyújtás megmenthette volna.

Azon mondatok, melyet Oláh (1899:98) írt a mai törvényekre is igaz: „Ebből látható, hogy a segélynyújtás ügyét illetőleg a mi közegészségügyi törvényünk elég jól intézkedik és az ügy érdekében csak sajnálni lehet, hogy a törvény ezen beható rendelkezései jóformán mindenütt, a hogy mondani szokás, a papiroson maradtak.”

Kimondhatatlanul tisztelt olvasó

„Kimondhatatlanul tisztelt olvasó, a ki Szemmelveisz-on ….keresztűl idáig figyelemmel követett,” (Fejér 1896(10)1:10). láthatja, hogy az elsősegélyre való felkészültség, az elsősegély nyújtása, így annak minősége is szerves része minden nemzet egészségkultúrájának (Bethlen, 2012). Az utóbbi időben a tapasztalatok alapján kialakított elsősegély-tudásbázis egyre komolyabb tudományos megalapozottságot (evidence-based) szerzett. Ma már evidenciának mondható, hogy a korán elkezdett beavatkozás csökkenti a halálozás számát, javítja a túlélés minőségét, idejét (Herlitz, 2002). Több, mint 110 éve az „iskolaegészségügy nemzetmentő jelentőségét” (Zuckermann, 1937:271) írják le a korabeli szerzők is. Ezen szándék mit sem csillapodott. 2015 júniusában a The Lance-ben megjelent cikk azt ajánlja, hogy a 12 év alatti gyermekek évente 2 alkalommal oktassanak újraélesztés. (Böttiger, Aken, 2015)

A társadalmi felelősségvállalásunk (Corporate social responsibility, CSR) alapvető célja, hogy össztársadalmi életszínvonal javulást eredményezzen. A hirtelen szívhalál megelőzése és a korszerű eredményes technikák oktatásáról széles körű szakmai és társadalmi párbeszéd indult el. Egy tragikus és váratlan haláleset döbbent rá bennünket, hogy égető szükség van a társadalmi mértékű szemléletformálásra, annak tudatosítására, hogy a gyors segítségnyújtás jó eséllyel életet menthet. Tanítsuk meg hát a gyerekeket (is) újraéleszteni, sebet kezelni, mentőt hívni!

Szerző: 

Göböly Ildikó - Sérülésmegelőzés témafelelős - TÁMOP-6.1.2.A-14/1 Teljes körű Iskolai Egészségfejlesztés

 

Hivatkozások:

Bethlen, J. et al. (2012): Első teendők sürgős esetekben – elsősegélynyújtás. Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest. Beliczáné O. É.(1942): Családi Iskola, Rövid Közlések. Egészség 1942.

Oláh, Gy.(1899): Az ember és az egészség. Az Athenaeum irod. és nyomdai R. Társulat Kiadása. Budapest.

Herlitz, J.et al. (2002): Characteristics and outcome among patient suffering from in hospital cardiac arrest in relation the interval between collapse and start of CPR. Resuscitation, 2002 (53):21-27.

Zuckermann, F. (1937): Iskolai egészségvédelem. Egészség Könyvismertetés 1937, november 271. oldal

Böttiger, B.W, Aken, H.V. (2015): Training children in cardiopulmonary resuscitation worldwide http://www.thelancet.com/journals/lancet/article/PIIS0140-6736(15)61099-6/abstract [Bp., 2015.08.08]